Német szakértők szerint a tánc segíthet az emlékezés visszanyerésében. Szakértők szerint ennek az a magyarázata, hogy miközben az intellektuális emlékezés a betegség során egyre inkább megszűnik, az úgynevezett emocionális emlékezés sértetlen marad. Hans Gutzmann megerősítette, hogy a tánc képes a demencia miatt szétzúzott tudás, illetve az emlékezés reaktiválására. Szavai szerint minderre az a magyarázat, hogy a tánc esetében olyan dologról van szó, amely egyszerre két irányban is optimálisan hat. Egyrészt erősíti a fizikai aktivitást, másrészt pedig javítja a hangulatot. "A betegek mozogni kezdenek, emelgetik a lábukat, és ezzel párhuzamosan emelkedik hangulatuk is" - fogalmazott az igazgató, hozzátéve, hogy mindez újra ébreszt olyan agyi tevékenységeket, amelyek az elmúlt időszakban már "szunyókáltak". És amennyiben az ilyen jellegű aktivitás - és az általa gyakorolt hatás - rendszeressé válik, növekszik annak az esélye, hogy idegsejtek ismét működni kezdenek és az agy nagyobb teljesítményre lesz képes. Azaz a tánc rendkívül fontos terápiai eszköz - hangoztatta Gutzmann, hozzátéve, hogy ráadásul még segíti az agy azon idegsejtjeinek aktivitását, amelyek általánosságban felelősek az emlékezésért, a gondolkodásért és a beszédért is.

További infó: http://www.netambulancia.hu/cavinton+helyett+tancoljunk+az+emlekekert

Válasz

Ha az emberek egy kicsit többet táncolnának, egy kicsivel többet énekelnének, egy kicsit őrültebbek lennének, áramlóbb lenne az energiájuk, és a problémáik lassanként eltűnnének.

Ezért ragaszkodom én annyira a tánchoz. Táncolj az orgazmusig, engedd, hogy az egész energiád tánccá váljon, és hirtelen azt fogod látni, hogy nincs is fejed – a fejben elakadt energia megindul mindenfelé, csodálatos mintákat, képeket, mozdulatokat teremt. És amikor táncolsz, eljön egy pillanat, amikor a tested nem egy merev dolog többé, rugalmassá, áramlóvá válik. Amikor táncolsz, eljön egy pillanat, amikor nem olyan egyértelműek a határvonalak, felolvadsz, és eggyé válsz a kozmosszal, elmosódnak a határok.

Osho: Öröm

Válasz

Hagyd, hogy a tánc magától folyjon. Ne erőltesd, inkább kövesd, hagyd történni. Ez nem egy cselekvés, hanem egy történés. Maradj az ünnep hangulatában. Nem egy halálosan komoly dolgot csinálsz. Csak játszol: játszol az életenergiáddal, játszol a bioenergiáddal – hagyod a maga útján áramolni. Ahogy a szél fúj, ahogy a folyam folyik – te is úgy fújsz, úgy folysz. Érezd. És légy játékos. Mindig gondolj a „játékos” szóra – számomra ez a fogalom alapvető.

Osho: Meditáció. Az első és utolsó lépés a szabadság felé. / Nataradzs meditáció

Válasz

Oldódj fel a táncban!

Felejtsd el a táncost, az ego középpontját – válj a tánccá. Ez a meditáció.

Táncolj olyan mélységgel, hogy teljesen megfe- ledkezzél arról, hogy te táncolsz. Kezdd azt érezni, hogy te vagy a tánc. Ha tánc és táncos nem különül el, a tánc meditáció lesz. Ha elkülönülnek, akkor ez egy gyakorlat: jó, egészséges, de nem mondható spirituálisnak. Csak egy közönséges tánc. Ami azt illeti, a tánc önmagában is jó. Utána felüdülsz és megfiatalodsz. De ez még nem meditáció. A táncosnak el kell tűnnie, csak a tánc maradhat.

Akkor hát mit tehetsz? Légy totálisan a táncban, mert az elkülönülés csak akkor létezhet, ha nem teljes lényeddel vagy benne. Ha félreállsz, és kívülről figyeled a saját táncodat, nem lehetsz egy a tánccal: te vagy a táncos, és te táncolsz. Akkor a tánc csak cselekvés, valami, amit te csinálsz - az nem az egész lényed. Add át magad teljesen a táncnak, oldódj fel benne. Ne állj félre, ne külső megfigyelő légy. Légy résztvevő!

(Osho: Meditáció. Az első és utolsó lépés a szabadság felé. / A tánc mint meditáció)

Válasz

A tánc az egyik legtermészetesebb és legösztönösebb a művészi kifejezésmódjaink között. Az emberi test valamilyen módon mindig kifejezi önmagát, a test mindig mozgásban van.

Az emberiség kezdetei óta kíséri, támogatja és gyógyítja az emberek életét a tánc, a tánc rituálék: termékenységi táncok, születési rituálék, az évszakok táncai, férfiasság táncok, harci és béketáncok... stb.
A tánc hétköznapi értelméhez leginkább kötõdõ, zenére történõ megkoreografált mozgássor. Egy szemléletet takar, amely során az egyént a test és lélek harmóniájában, egy egységes, önmagát minden megnyilvánulásában kifejező egyedi lénynek tekintjük. A mozgás, a tánc vagy a rajzolás során semmilyen előzetes tudás nem szükséges, hiszen pont az a lényeg, hogy elvárásoktól mentesen, elfogadó légkörben tudjuk felfedezni természetes mozdulatainkat és belső képeinket! Testünk fogantatásunk pillanatától kezdve sejtszinten tárol minden általunk átélt élményt, emléket. Egy elfogadó, „biztonságos” légkörben a spontán, önkifejező tánc, a mozgás vagy rajzolás segítségével felszínre kerülhetnek és feldolgozódhatnak ezek a tudatos részünk által már elfelejtett emlékek.

Új nézőpontot és kapcsolatot alakíthatunk ki ezekkel a régi élményekkel.

A táncban való önkifejezés segítségével felismerhetjük és felülvizsgálhatjuk az automatizmusainkat, mintáinkat, a már nem tudatos mozdulatokat, tartásokat. A test bölcsességének, a nonverbális üzeneteknek és a kreatív lehetőségeinknek nagy jelentőséget tulajdonítunk ebben a módszerben. A betegséget, tüneteket inkább jelzésnek fogjuk fel, mely megmutatja, hogy hol tartunk most éppen az életünkben, mi az amin változtatni kellene.
A foglalkozások során sokat mozgunk, táncolunk és mindezt szabadon, mindenki a saját egyéni módján.

Válasz